THE MUMMY
DEATHISONLYTHEBEGINNING

MENÜ

  • Műfaj Kalandfilm - történelmi - fantasy
  • Rendező Stephen Sommers
  • Producerek Sean Daniel - James Jacks
  • Írók Stephen Sommers
  • Szereplők Brendan Fraser - Rachel Weisz - Arnold Vosloo - John Hannah - Kevin J. O'Connor - Jonathan Hyde - Oded Fehr - Erick Avari - Bernard Fox - Omid Djalili - Stephen Dunham - Corey Johnson - Tuc Watkins - Patricia Velásquez - Aharon Ipalé
  • Játékidő 125 perc
  • Bemutató 1999. Május 7. - HUN 1999. Június 24.
  • Bevétel $ 417,643,286

A MÚMIA (THE MUMMY) 1999-es amerikai akció-kalandfilm, melyet Stephen Sommers írt és rendezett, Brendan Fraser, Rachel Weisz, John Hannah és Arnold Vosloo főszereplésével, aki az újraélesztett múmia címszerepét játssza. Az 1932-es, azonos című film remake-je, és a nagyobb Universal Monsters franchise része. A film Rick O'Connellt, a kalandort és kincsvadászt követi nyomon, amint Evelyn Carnahan könyvtárossal és bátyjával, Jonathannal Hamunaptrába, a Holtak Városába utazik, ahol véletlenül felébresztik Imhotepet, egy természetfeletti képességekkel rendelkező, elátkozott főpapot.
A fejlesztés évekig tartott, több forgatókönyvvel és rendezővel. 1997-ben Sommers sikeresen bemutatta a forrásanyag kalandosabb és romantikusabb feldolgozását. A forgatás Marokkóban és az Egyesült Királyságban zajlott; a stáb kiszáradást, homokviharokat és a Szahara sivatagban lelőtt kígyókat szenvedett el. Az Industrial Light & Magic készítette a vizuális effektek nagy részét, élőszereplős felvételeket és számítógéppel generált képeket ötvözve, hogy létrehozza a címszereplő szörnyet. Jerry Goldsmith szerezte a zenekari zenét.
A Múmiát 1999. május 7-én mutatta be a Universal Pictures. A film vegyes kritikai kritikákat és pozitív közönségreakciókat kapott, és világszerte 418,1 millió dolláros bevételt hozott 80 millió dolláros gyártási költségvetéssel szemben, ezzel az 1999-es év hatodik legnagyobb bevételt hozó filmje lett. A film egy új franchise-t indított el két közvetlen folytatással, a Múmia visszatér (2001) és a Múmia: A sárkánycsászár sírja (2008), valamint számos spin-offal, például egy animációs sorozattal és az előzményfilmmel, a Skorpiókirályral (2002), amelyek saját folytatásokhoz vezettek. 2017-ben kísérletet tettek egy újabb Universal Monsters franchise elindítására A múmia című filmmel, Tom Cruise főszereplésével.

CSELEKMÉNY

A történet Egyiptomban kezdődik, i. e. 1290 körül, ahol Imhotep, I. Széthi fáraó főpapja és Anck-su-namun, a fáraó leendő felesége szerelmük védelmében megölik Széthit. Anck-su-namun, hogy elkerülje a medzsajok – a fáraó testőrei – büntetését, végez magával, Imhotep pedig megesküszik, hogy feltámasztja. Elrabolja a nő mumifikált holttestét, és Hamunaptrába viszi, hogy a Holtak Könyve segítségével teljesítse ígéretét, ám a szertartást félbeszakítja a medzsai, és Imhotepnek a legkegyetlenebb büntetést kell elszenvednie: élve egy szarkofágba temetik, melybe húsevő szkarabeuszbogarakat öntenek. A szarkofágot pecséttel lezárva Anubisz szobrának talapzatába temetik.
Háromezer évvel később, 1923-ban az amerikai Rick O'Connell kapitányi rangban szolgál a Francia Idegenlégióban, ahol egységével Hamunaptra kincseinek felkutatására indulnak. Az ősi város romjai között rájuk támad egy arab törzs, akik az egysége nagy részét meggyilkolják, Rick pedig Anubisz szobra előtt várja, hogy a nomádok végezzenek vele, amikor is azok ijedten sarkon fordulnak, és ellovagolnak. A háttérből baljóslatú hangok hallatszanak és Rick lába alatt mozogni kezd a homok, egy üvöltő arcot formázva. A férfi elmenekül, gyalog szeli át a sivatagot, miközben a medzsai egy csoportja figyeli a távolból.
Három évvel később az angol könyvtáros és hobbi-egyiptológus, Evelyn Carnahan a kairói múzeum könyvtárában dolgozik, amikor bátyja, Jonathan egy kis dobozt ad neki megvizsgálni. A férfi azt állítja, a dobozkát Thébában találta egy ásatáson, valójában azonban Rick O'Connelltől lopta. A dobozban Evelyn egy térképet talál, mely a Hamunaptrába vezető utat mutatja, a múzeum igazgatója, Dr. Terrence Bay -aki titokban maga is a medzsai tagja- azonban „véletlenül” elégeti a térkép egy részét, így a testvérpár kénytelen a börtönben sínylődő Rick segítségét kérni. Evelyn megmenti a foglyot a bitófától, azzal, hogy részesedést ígér a börtön kapzsi igazgatójának a hamunaptrai kincsekből. Négyen indulnak el hajóval a Níluson, a fedélzeten találkoznak Rick légióstársával, a magyar Beni Gaborral, aki három éve otthagyta Ricket a sivatagban meghalni. Beni egy kalandra vágyó amerikai csoportot vezet, akiknek egy egyiptológus is segít. A hajót megtámadja a medzsai, így a két csapat külön-külön, ló- illetve teveháton folytatja útját Hamunaptrába.
A két kincsvadász csoport felosztja egymás között a területet, az amerikaiak megtalálják Anubisz szobrának aljában a Holtak Könyvét és néhány értékesnek vélt kanópuszt,[2] a feltárása közben néhány munkásuk különös módon elsorvad. A börtönigazgatót néhány szkarabeusz megöli, éjszaka a medzsai pedig rajtuk üt, és az egyik törzs vezetője, Ardeth Bay figyelmezteti őket, hogy hagyják el a helyet, ha nem akarnak meghalni. Amíg az amerikaiak a kanópuszokat (melyekben Anck-su-namun szervei vannak) és a könyvet tartalmazó, elátkozott láda kinyitásával bajlódnak, Evelyn, Rick és Jonathan véletlenül rábukkannak Imhotep szarkofágjára Anubisz szobrának talapzata alatt. Aznap este Evelyn ellopja a Holtak Könyvét az amerikaiakat vezető egyiptológustól, és hangosan felolvas belőle egy verset, mely életre kelti Imhotep múmiáját, aki az egyik amerikai nyelvét és szemét ki is tépi. Újra megjelenik a medzsai, és Ardeth közli a kincsvadászokkal, hogy életre keltettek egy elátkozott főpapot, aki rászabadítja Egyiptomra a bibliai tíz csapást, s majd ha eléri ereje teljét, leigázza a világot.
Mindkét csoport visszatér Kairóba, ahová Imhotep a mellészegődött Beni segítségével követi őket. Imhotep azért kímélte meg Benit, mert az beszélte a héber nyelvet és a múmia emlékezetében még mindig éltek azok a zsidó rabszolgák, akik az ő korában még Egyiptomban voltak. A feltámadt múmia egyenként megöli Dr. Bay-t és a ládát kinyitó négy amerikait, ezzel visszanyerve erejét és régi külsejét is. Evelyn megfejti, hogy Ámon-Ré aranyborítású könyvével lehet elpusztítani, és hogy a könyvet Hórusz szobrának talapzatában kell keresni. Imhotep a Holtak Könyve birtokában arra készül, hogy visszahozza az életbe szerelmét, ezért elrabolja Evelynt, hogy a lány véráldozata révén Anck-su-namun lelke visszatérhessen az Alvilágból. Rick, Jonathan és Ardeth Bay egy öreg angol pilóta gépén követik Imhotepéket vissza Hamunaptrába, ám a múmia egy homokvihart támaszt, így a repülő lezuhan, a pilóta pedig meghal. Imhotep feltámasztja papjait -akikkel Rick és Ardeth kénytelen megküzdeni- és Anck-su-namun feltámasztását is megkísérli, de végül Jonathan segítségével Evelyn megszerzi Ámun-Ré Könyvét és egy vers felolvasásával elveszi Imhotep földöntúli erejét, Rick pedig egy karddal megöli a halandóvá vált főpapot. Imhotep, miközben teste visszasüllyed az alvilágba, a következőket mondja: „A halál csak a kezdet”. Beni, aki mindeközben hatalmas zsákokban csempészi ki a kincseket Hamunaptrából, véletlenül lenyom egy kart, és az összes bejárat elkezd bezáródni. A Carnahan testvéreknek és Ricknek sikerül az utolsó pillanatban kijutniuk, Beni azonban bent reked és szkarabeuszok áldozatává válik.
Végül Ardeth megköszöni a segítséget, Rick és Evelyn egymást átölelve, teveháton hagyják el a helyszínt, Jonathan pedig azon sopánkodik, hogy ismét üres kézzel kellett távoznia. Egyiküknek sincs tudomása a tevéken elhelyezett táskákról, melyeket Beni tömött meg arannyal.

SZEREPLŐK

  • RICK O'CONNELL (BRENDAN FRASER)

A kalandokat kereső amerikai idegenlégiós Rick megformálására korábban Tom Cruiset, Brad Pittet, Matt Damont és Ben Afflecket is felkérték, de mindegyik színész elutasította, vagy azzal az indokkal, hogy nem érezték hozzájuk valónak a szerepet, vagy azzal, hogy nem fért bele a forgatás az idejükbe. Végül Az őserdő hőse sztárját, Frasert szerződtették, aki Stephen Sommers szerint tökéletesen megfelelt az általa elképzelt Errol Flynn-stílusú karakter alakítására. Sommers olyan színészt akart, aki jóképű, erős és jó a humora, de nem annyira macsó, mint Bruce Willis.

  • EVELYN CARNAHAN (RACHEL WEISZ)

A kissé ügyetlen, de rendkívül okos és tanult könyvtároskisasszony szerepét Weisz annak ellenére vállalta el, hogy korábban nem rajongott a horrorfilmekért, bár egy interjúban azt nyilatkozta, hogy ő nem is tekinti A múmiát annak: „Ez egy szórakoztató alkotás, képregényvilágba való”

  • IMHOTEP (ARNOLD VOSLOO)

Széthi fáraó főpapja, aki szerelméért, Anck-su-namunért elárulja uralkodóját. A szerepet Sommers a dél-afrikai származású Vosloo-ra osztotta. Sommers mindenképpen egy Amerikában még ismeretlen színészt akart. Több száz meghallgatás után, mindössze pár percnyi beszélgetést követően kiválasztotta Vosloot, aki egy kicsit tartott a szereptől: „Boris Karloff volt a létező legjobb múmia, és nehéz dolog a nyomdokaiba lépni.” Ugyanakkor azért vállalta el, hogy megtudja, képes-e a nagy előd által ráruházott kihívásnak megfelelni.

  • JONATHAN CARNAHAN (JOHN HANNAH)

Evelyn bátyja, akinek minden álma a vagyonszerzés, amiért lopni is bármikor kész, ellopja Ricktől a szarkofág és a Halottak Könyve kinyitásához szükséges kulcsot. Hannah egy interjúban viccesen válaszolta meg, miért vállalta el a szerepet: „Hányan mehetnek el Marrákesbe, tanulhatnak meg tevegelni úgy, hogy még fizetnek is neki érte?

  • BENI GABOR (KEVIN J. O'CONNOR)

Beni magyar származású idegenlégiós, aki Rickkel egy egységben szolgál, de amikor az arabok rajtuk ütnek, elmenekül, és sorsára hagyja az amerikait. Később, aranyért cserébe, a feltámadt Imhotepet szolgálja. O'Connor saját állítása szerint nagyon élvezte A múmia-beli karakterszerepet.

  • ARDETH BAY (ODED FEHR)

Ardeth a medzsai tagja, akik a fáraó testőrségének leszármazottai. Feladata, hogy megakadályozza Imhotep visszatérésté, mikor ez nem sikerül, segít Ricknek és Evelynnek a főpap üldözésében. Fehr szerint a film vonzereje leginkább a színészi játék valódiságában rejlik, a filmet ugyanis nem stúdiókörülmények között forgatták, hanem a sivatagban, extrém körülmények között, így a vásznon látott izzadtság, por és fáradtság nem az utómunkálatok során került a filmbe, hanem valódi volt.

  • ANCK-SU-NAMUN (PATRICIA VELASQUEZ)

Széthi menyasszonya, Imhotep szeretője. A szupermodell nagyon élvezte a gonosz szerepét, bár számára a legfontosabb a szerelmi szál volt, ami szerinte mindenkit megérint.

SZEREPOSZTÁS

Jacks felajánlotta Rick O'Connell szerepét Tom Cruise-nak (akit később az újraindított filmben is szerepeltettek), Brad Pittnek, Matt Damonnak és Ben Afflecknek, de a színészek nem érdeklődtek, vagy nem tudták a szerepet a saját időbeosztásukba illeszteni. Jacks és Sommers lenyűgözve voltak a Dzsungel Györgyje című film bevételeitől, és ennek eredményeként Brendan Frasert választották a szerepre; Sommers azt is megjegyezte, hogy úgy érezte, Fraser tökéletesen illik ahhoz az Errol Flynn-féle hetvenkedő karakterhez, akit Ricknek elképzelt. Fraser George szereplése megerősítette vélt sztárerejét, mégis jóval olcsóbb maradt, mint a legnagyobb színészek. Fraser megértette, hogy karaktere „nem veszi magát túl komolyan, különben a közönség nem tud vele együtt utazni”.
Evelyn Carnahant Lady Evelyn Herbert, Lord Carnarvon amatőr egyiptológus lánya tiszteletére nevezték el, akik mindketten jelen voltak Tutanhamon sírjának 1922-es megnyitásán. A stúdió eredetileg amerikai színésznőket fontolgatott, és Rachel Weisz többször is meghallgatáson vett részt, mielőtt megkapta a szerepet. Weisz nem volt nagy rajongója a horrorfilmeknek, de a filmet inkább egy „hokum” képregénynek tekintette. John Hannah-t választották Jonathan Carnahan szerepére, annak ellenére, hogy Hannah úgy érezte, nem egy komikus színész, Sommers pedig azt mondta, hogy „Fogalma sem volt, miért őt választottuk a szerepre”.
Jacks korábban Arnold Voslooval közösen készítette a Hard Target című filmet. A dél-afrikai színésznek tetszett a Múmia forgatókönyve, de Sommersnek azt mondta, hogy „teljesen őszintén” szeretné eljátszani a szerepet. Imhotep szemszögéből ez Rómeó és Júlia torzított változata.” Egyetlen meghallgatás után ajánlották fel neki a szerepet.Mivel némi plusz súlyt cipelt, és Imhotep szűk jelmeze miatt tudatában is volt ennek, Vosloo 10-15 kilót fogyott a szerep kedvéért, kerülve az alkoholt és a cukrot.

FEJLESZTÉS

Az 1980-as évek végén James Jacks és Sean Daniel producerek úgy döntöttek, hogy felújítják az eredeti 1932-es Múmia című filmet a modern kornak megfelelően. Az Universal zöld utat adott nekik, de csak azzal a feltétellel, hogy a költségvetést 10 millió dollár körül tartják. Jacks emlékei szerint a stúdió "lényegében egy alacsony költségvetésű horror franchise-t akart". 1987-ben George A. Romero írt egy filmes forgatókönyvet, és őt bízták meg a rendezéssel. Abbie Bernstein forgatókönyvíró felidézte, hogy az Universal egy megállíthatatlan múmiát akart, amely hasonló a Terminátorhoz. Bernstein története a jelenben játszódik; a tudósok véletlenül életre keltenek egy múmiát, aki egy ősi eszközzel akarja elpusztítani az összes földi életet. "[A múmiának] nem volt több társas interakciója, mint a Tyrannosaurusnak a Jurassic Parkban" - emlékezett vissza Bernstein. Romero eltávolodott a projekttől, és a forgatókönyvet elvetették.
Ezután Jacks és Daniel Clive Barker horrorfilmes/írót szerződtették rendezőnek a Hellraiserrel elért sikere után. Barker 1990-es filmje és Mick Garris 1991-es forgatókönyve sötét és erőszakos volt, a történet egy Beverly Hills-i művészeti múzeum körül forgott, amely egy teljes egyiptomi sírt épít újjá. Jacks felidézi, hogy Barker megközelítése "sötét, szexuális és misztikummal teli" volt, és hogy "egy nagyszerű, alacsony költségvetésű film lett volna belőle". Barker felidézte, hogy a koncepció túl furcsa volt a stúdió számára, és hogy az elképzelése a múmiát a film kiindulópontjaként, nem pedig a központi karakterként kezelte.
Alan Ormsby, aki nem tudott a film korábbi bemutatására irányuló erőfeszítésekről, következett. Ő egy közvetlenebb frissítést javasolt az 1932-es filmhez, ismét a múmiára, mint könyörtelen Terminátor-szerű karakterre összpontosítva. Joe Dante-t jelölték ki rendezőnek, növelve a költségvetést Daniel Day-Lewisról alkotott, komor múmia-elképzeléséhez. Ennek a verziónak a vázlatát később John Sayles írta át. A történet kortárs időkben játszódik, és a reinkarnációra összpontosít, egy szerelmi történet elemeivel fűszerezve. Majdnem elkészült – egyes elemek, például a húsevő szkarabeuszok eljutottak a végtermékig –, de az Universal vonakodott a magasabb árcédulától.
Romero 7 évvel később, 1994-ben tért vissza a projekthez  egy zombi stílusú horrorfilm elképzelésével, amely hasonló az Élőhalottak éjszakájához, de amely nagymértékben támaszkodott a tragikus romantikus elemekre és az identitás ambivalenciájára. Romero 1994 októberében fejezte be a vázlatot, amelyet Ormsbyval és Sayles-szel közösen írt, és amely egy Helen Grover nevű női régészről és Imhotep, egy II. Ramszesz korában élt egyiptomi tábornok sírjának felfedezéséről szólt. A modern kori névtelen amerikai városban zajló események akkor indulnak be, amikor Imhotep véletlenül felébred, miután testét MRI-sugarak érték egy high-tech törvényszéki régészeti laboratóriumban. Helen bizonytalan kapcsolatba keveredik Imhoteppel, miközben tisztánlátó visszaemlékezéseket tapasztal egy korábbi életéről az egyiptomi tizenkilencedik dinasztiában, ahol Ízisz papnője volt. Imhotep misztikus erőket idézve varázsigékkel feltámasztja Karis, egy hűséges rabszolga múmiáját. Karis bosszúálló őrjöngésbe kezd sírjának sírrablói ellen. Romero forgatókönyvét Jacks és a stúdió túl sötétnek és erőszakosnak tartotta, mivel könnyebben hozzáférhető filmet szerettek volna. Romero nem tudott kiszabadulni egy másik, az MGM-mel tárgyalt szerződéséből, ezért megszakították a filmmel való együttműködését, és egy teljesen új forgatókönyv kidolgozására kapott megbízást.
Garris 1995-ben visszatért, és egy olyan forgatókönyvet fejlesztett, amely az 1932-es film és az 1942-es A múmia sírja elemeit ötvözte. Ez a vázlat egy egyiptomi művészet ihlette art deco stílusban átitatott kosztümös darab volt, de a vízió ismét túl drágának bizonyult a stúdió számára, ezért elvetették egy modern környezet kedvéért. Miközben a projekt a gyártás megkezdéséhez közeledett, az Universalt eladták a Seagramnak. Sheinberg úgy döntött, hogy a Múmiát független cégén keresztül gyártja, és új forgatókönyvet ír. Mivel nem találtak megfelelő, elismert írót és rendezőt (Wes Cravent ajánlották fel, de ő visszautasította), a projekt ismét kudarcba fulladt, és Garris másodszor is kiszállt a projektből.
Mivel továbbra is eltökélt volt egy új Múmia-film megalkotása, az Universal 1996-ban Kevin Jarre-t bízta meg egy új forgatókönyv megírásával. Jacks szerint a vezetők ekkorra már meg voltak győződve arról, hogy a filmnek egy nagyobb költségvetésű kosztümös filmnek kellene lennie. Stephen Sommers 1997-ben felhívta Jacks és Danielt azzal az elképzelésével, hogy A múmia "egyfajta Indiana Jones vagy Jason és az argonauták, ahol a múmia az a lény, amely megnehezíti a hős dolgait". Sommers 8 éves korában látta az eredeti filmet, és nagyobb léptékben akarta újraalkotni azokat a dolgokat, amiket szeretett benne. Más klasszikus horrorkarakterekről beszélve Sommers felidézte, hogy "Frankenstein elszomorított – mindig sajnáltam őt. Drakula elég menő és szexi volt. De A múmia egyszerűen megijesztett." Múmiafilmet szeretett volna készíteni, de más írók vagy rendezők mindig ragaszkodtak hozzá.
A Babe: Pig in the City, többek között, kasszasiker-kudarca után az Universalnak egy sikeres filmre volt szüksége. Abban az időben az Universal vezetősége megváltozott a kasszasiker-kudarcok miatt, és a veszteségek arra késztették a stúdiót, hogy újragondolja az 1930-as évek sikeres franchise-ait. Az új elnök, Stacey Snider csomagokat osztott szét, amelyek részletesen ismertették a stúdió gyűjteményét – köztük közel 5000 régi forgatókönyvet és filmet. Sommers megkapta a lehetőséget, és egy 18 oldalas feldolgozással ajánlotta fel Múmiáját az Universalnak.
Sommers nem akarta újra elkészíteni az eredeti filmet; Az eredeti filmet horrorfilmként írta le, míg az adaptációja „inkább egy romantikus-kaland-horrorfilm” lenne.  Sommers saját kutatásait és egy UCLA régészetprofesszor szolgáltatásait építette be, hogy az ókori egyiptomi nyelvet pontosítsa. Snider felidézte, hogy Sommers feldolgozása egyedülálló volt, mivel az 1920-as években játszódott, nem pedig egy kortárs környezetben. Az Universalnak annyira tetszett a feldolgozás, hogy jóváhagyták a koncepciót és megnövelték a költségvetést, és Sommers egy évet töltött a forgatókönyvön való munkával.

FORGATÁS

A fő forgatás 1998. május 4-én kezdődött, és 17 hétig tartott. A stáb a bizonytalan politikai viszonyok miatt nem tudott Egyiptomban forgatni, ezért a forgatás a marokkói Marrakeshben kezdődött. Marrakeshnek az a további előnye volt, hogy sokkal kevésbé modern, mint Kairó, így könnyebb volt az 1920-as évekhez hasonlóan öltözködni. A forgatás két héttel a forgatás előtt kezdődött, telefonvezetékeket és kábeleket szereltek le, és korabeli autókkal és tevékkel szállították őket.  A helyiek statisztaként szolgáltak a tömegjelenetekben. A marrakeshi forgatás után a forgatás a Szahara sivatagba költözött, Erfoud kisvárosa külvárosába. Allan Cameron díszlettervező talált egy geológiai képződményt, a Gara Medouart, ahol a Hamunaptra külső részeit meg lehetett építeni.
Egy beton rámpát építettek, hogy bejuthassanak a patkó alakú képződménybe, ahol a várost Angliából szállított előre gyártott elemekből építették. Felmérték a területet, hogy az oszlopok és szobrok pontos modelljét és méretarányos modelljeit reprodukálhassák a Shepperton Stúdióban, ahol a Holtak Városának földalatti járatait bemutató összes jelenetet forgatták. Ezeknek a díszleteknek az építése 16 hétig tartott, és a film utolsó jeleneteihez speciális effektekkel felszerelt üvegszálas oszlopokat is tartalmaztak.
A Szahara perzselő hőségében a kiszáradás elkerülése érdekében a produkciós orvosi csapat egy italt készített, amelyet a szereplőknek és a stábnak kétóránként kellett fogyasztaniuk. A homokviharok mindennapos kellemetlenségeket okoztak, és a vadon élő állatok komoly problémát jelentettek, sok stábtagot helikopterrel kellett orvosi ellátásra szállítani, miután megharapták vagy megcsípték őket. Fraser majdnem meghalt egy olyan jelenetben, ahol a karakterét felakasztották. A produkciót a Királyi Marokkói Hadsereg hivatalosan is támogatta, és a szereplők emberrablás elleni biztosítást kötöttek.
Az észak-afrikai forgatás után a forgatás visszaköltözött az Egyesült Királyságba, mielőtt 1998. augusztus 29-én befejeződött volna. Itt a chathami hajógyár megduplázódott a Nílus folyón található gízai kikötő számára. Ez a díszlet 183 méter hosszú volt, és tartalmazott "egy gőzmozdonyt, egy Ajax vontatót, három darut, egy nyitott kétlovas kocsit, négy lovas kocsit, öt öltöztető lovat és lovászfiút, kilenc teherszamlát és öszvért, valamint piaci standokat, arab ruhás árusokat és 300 jelmezes statiszta számára helyet".

KÜLÖNLEGES EFFEKTUSOK

A filmesek állítólag a költségvetésből 15 millió dollárt költöttek csak speciális effektekre. A Múmia több száz olyan jelenetet tartalmaz, amelyekhez optikai vagy digitális speciális effektekre volt szükség az utómunkálatok során. Az Industrial Light & Magic (ILM) effektstúdió több mint 140 jelenettel járult hozzá, a további munkát a Cinesite (60 jelenet) és a Pacific Title/Mirage (45 jelenet, valamint a film főcímjelenetei) végezte.
Sommers még a forgatókönyv fejlesztése során kérte fel az ILM-et, miután korábban az ILM effektfelügyelőjével, John Andrew Berton Jr.-ral dolgozott együtt a Deep Risingon. Az ILM lelkesen várta a film által jelentett kihívást, és 1997 végén elkészítette a Múmia effektjeinek koncepciódokumentációját, hogy bemutassa Sommers elképzelésének megvalósíthatóságát a vezetőknek.
A filmesek valami gyorsabb és ijesztőbb dolgot akartak alkotni a címszereplő számára, élvonalbeli technikákat alkalmazva, hogy valami korábban soha nem látott dolgot hozzanak létre. Az ILM három hónappal a forgatás kezdete előtt kezdte el kidolgozni a múmia kinézetét. „Egy fotorealisztikus holttestet szerettünk volna létrehozni, amely nyilvánvalóan nem egy öltönyös férfi, nyilvánvalóan nem egy animatronikus, és nyilvánvalóan élő” – emlékezett vissza.
Hónapokig tartó időszak alatt a tervezők a múmia négy különböző szakaszának kidolgozásán dolgoztak. Az első szakaszban a múmia a legrosszabb állapotban volt, rongyos ruhadarabokkal, bőrrel és inakkal, amelyek a csontváz felett lógtak. A második szakaszban regenerált bőrfelületeket adtak hozzá, a harmadik és negyedik szakaszban a múmia szinte teljesen regenerálódott, és csak a belső részei látszottak ki. A művészek fekete-fehér vázlatokat készítettek, majd színkezelésekre váltottak, mielőtt megépítették a lényt a számítógépben; modelleket is készítettek, hogy referenciaként használják őket a digitális művészek számára.
A múmia kezdeti állapotait teljes egészében számítógéppel alkották meg, míg a későbbi szakaszokban élőszereplős előadásmódot kombináltak. A forgatáson felhelyezett protézisek és sminkek kiegészítésére LED-lámpák és ragasztószalagok szolgáltak követőpontként, így digitális "kivágásokat" lehetett felhelyezni Vosloo arcára és testére az utómunka során; 61  Vosloo megjegyezte, hogy a díszleten sétálva úgy érezte magát, mint egy karácsonyfa.
A végső teremtményt élőszereplős színészi játék, protézisek és digitális képek kombinációjával hozták létre.  A múmia digitális ábrázolását az Alias ​​című filmben hozták létre, amely a test nagy részén szimulált izmokat tartalmazott, amelyek egy csontvázhoz voltak rögzítve.  Az animátorok procedurális animációval irányították a múmia egyes részeit; az alatta lévő csontok animációja viszont az egymásra helyezett izmok nyújtását és mozgását szabályozta. Végül a procedurális animációra és a mozgásrögzítésre további animáció rétegeződött az előadás finomhangolására; A technológia korlátai miatt a finom mozdulatokat, mint például az arc- vagy kézanimációkat, kézzel kellett végrehajtani. Az effektcsapat számára azok a felvételek voltak a legnehezebbek, amelyeken Vosloo számítógéppel generált protézisekkel volt látható, és ezek gondos, összehangolt mozgást igényeltek.
Kaszkadőr helyett Vosloo maga végezte el a motion capture-t a karakter számára. A jeleneteket kivágták és a forgatás során a forgatáson adták elő (először Voslooval a jelenetben, majd nélküle). A felvételeket ezután a motion capture stúdióban reprodukálták, Vosloo előadását nyolc kamera rögzítette különböző szögekből.
A múmia mellett a forgatókönyv számos effektfelvételt írt elő, hogy felerősítse a film átfogó kalandját. Az ókori Théba városának visszaemlékezéseihez hasonló látképek a sivatagban forgatott helyszínfelvételeket zöld háttérre kompozitált színészekkel, makett miniatűrökkel, matt festményekkel és számítógéppel generált effektekkel kombinálták.  Az Imhotep által kirobbantott csapásokat részecskealapú számítógépes grafikával érték el, az ILM tervezői különböző minőségű modelleket cseréltek attól függően, hogy milyen messze voltak a kamerától a rajzó "rovarok". Bár a film széles körben használt számítógéppel generált képeket, számos jelenetet, köztük azokat is, amelyekben Rachel Weisz karakterét patkányok és sáskák borítják, élő állatokkal vettek fel.
Egy másik közeli felvételen egy kaszkadőrhöz erősített altatott sáskák láthatók, számítógéppel generált kártevőkkel kombinálva.  A homokviharok a Twisterben tornádók létrehozására használt programokon alapuló procedurális grafikákat használtak, míg a húsevő szkarabeuszok tömegei a Star Wars: I. rész – Baljós árnyak című filmhez kifejlesztett technikákat alkalmazták. Egy Kairót ellepő tűzviharról készült felvétel valódi pálmafákat, fizikai modelleket és matt festményeket kombinált számítógéppel generált jégesővel, tűzzel és törmelékkel. A Pacific Title/Mirage a digitális kamera bemozdulásával is javította a felvételeket.
A fináléban egy múmiákból álló hadsereg Imhotep védelmére kel. Ezen múmiák közül sokat Nick Dudman, a sminkeffektusokért felelős felügyelő készített, aki a filmben sminket, protéziseket és animatronikus effekteket készített. Minden jelmezhez tartoztak variációk a kaszkadőrmozdulatokhoz vagy a pirotechnikához. A fő forgatás után a jelmezeket elküldték az ILM-hez szkennelésre és számítógépes modellezésre. Az időmegtakarítás érdekében az ILM az Imhotep múmia részeit felhasználva digitálisan alkotta meg az alattvalókat, hogy hozzáadja őket a jelenetekhez, és motion capture segítségével animálta őket. Az animátorok Fraser azon képességét tulajdonították az időmegtakarításnak, hogy több felvételben következetesen tudta újraalkotni mozdulatait, amikor a mozgásrögzítéssel rögzített digitális múmiákat az élőszereplős harcjelenetekhez kellett illeszteni.Egy másik közeli felvételen egy kaszkadőrhöz erősített altatott sáskák láthatók, számítógéppel generált kártevőkkel kombinálva.  A homokviharok a Twisterben tornádók létrehozására használt programokon alapuló procedurális grafikákat használtak, míg a húsevő szkarabeuszok tömegei a Star Wars: I. rész – Baljós árnyak című filmhez kifejlesztett technikákat alkalmazták. Egy Kairót ellepő tűzviharról készült felvétel valódi pálmafákat, fizikai modelleket és matt festményeket kombinált számítógéppel generált jégesővel, tűzzel és törmelékkel. A Pacific Title/Mirage a digitális kamera bemozdulásával is javította a felvételeket.
A fináléban egy múmiákból álló hadsereg Imhotep védelmére kel. Ezen múmiák közül sokat Nick Dudman, a sminkeffektusokért felelős felügyelő készített, aki a filmben sminket, protéziseket és animatronikus effekteket készített. Minden jelmezhez tartoztak variációk a kaszkadőrmozdulatokhoz vagy a pirotechnikához. A fő forgatás után a jelmezeket elküldték az ILM-hez szkennelésre és számítógépes modellezésre. Az időmegtakarítás érdekében az ILM az Imhotep múmia részeit felhasználva digitálisan alkotta meg az alattvalókat, hogy hozzáadja őket a jelenetekhez, és motion capture segítségével animálta őket. Az animátorok Fraser azon képességét tulajdonították az időmegtakarításnak, hogy több felvételben következetesen tudta újraalkotni mozdulatait, amikor a mozgásrögzítéssel rögzített digitális múmiákat az élőszereplős harcjelenetekhez kellett illeszteni.

ZENE

1999-es Stephen Sommers rendezte Múmia című film zenéje. A film zenéjét Jerry Goldsmith szerezte, amely hagyományos zenekari zenét és helyi hangszereket használ. A 15 számos zenei album 1999. május 4-én jelent meg a Decca Records kiadó gondozásában, míg egy különkiadású album, amely korábban kiadatlan anyagokat tartalmazott, 2018. július 17-én jelent meg az Intrada Records gondozásában. A zenét pozitív kritikák érték, és Goldsmith karrierjének egyik legjobb zenéjeként emelték ki.

A Múmia zenéjét Jerry Goldsmith szerezte és vezényelte, a hangszerelést Alexander Courage biztosította. Goldsmith korábban a Deep Rising zenéjét szerezte Sommers számára. Pályafutása utolsó éveiben Goldsmith számos akció- és kalandfilmből állt az 1990-es években, a több Star Trek filmtől az Air Force One-ig. Goldsmith kellően bombasztikus zenét adott a Múmiának, a hagyományos európai zenekart pedig olyan regionális hangszerek egészítették ki, mint a buzuki.
A film nyitánya szinte az összes Goldsmith fő zenés témáját tartalmazza, Jeff Bond zenekritikus által „egyiptomi témának” nevezett elemmel, amelyet különböző konfigurációkban újra felhasználnak, hogy megteremtsék Hamunaptra epikus környezetét és helyérzetét; egy Imhotep/a múmia témával, amelyet a film elején visszafogott módon adnak elő, mielőtt erőteljesebb, rezes feldolgozásokban megismétlődne, miután a múmia regenerálódott; egy szerelmi témával, amelyet Imhotep/Anck-su-namun és Rick/Evelyn egyaránt használnak; és egy hősies témával Rick számára.
A kiterjedt rézfúvós és ütős elemek mellett a film kevés éneket használ, ami szokatlan Goldsmith munkásságának nagy részében.

Összességében Goldsmith zenéjét jól fogadták, és Goldsmith karrierjének egyik legjobb zenéjének tartják. Az AllMusic „nagyszerű, melodramatikus zenének” nevezte, amely a várt csúcspontokat hozta. Más kritikák pozitívan jegyezték meg a sötét, ütős hangzást, amely jól illeszkedett a cselekményhez, valamint a zene nyers erejét. A refrén korlátozott, de mesteri használatát is dicsérték, és a legtöbb kritikus a CD záró számát találta összességében a legjobbnak. Thomas Glorieux a Maintitles magazinnak írt kritikájában a kilencvenes években megjelent szórakoztató művei közé sorolta a látványosságot.
Másrészt egyes kritikusok úgy találták, hogy a zenéből hiányzik a kohézió, és hogy az állandó, nehéz akció idegesítő ismétlődésekhez vezet. Todd McCarthy a Variety magazinnak adott kritikája azonban megállapította, hogy „Jerry Goldsmith nehéz, mindig jelenlévő zenéje azonban tompító hatással van az akcióra, és hosszú és kiemelkedő pályafutása egyik legrosszabbjának kell tekinteni.”

BEMUTATÓ

A tesztközönség rosszul reagált a film címére, amely egy régi horrorfilm negatív benyomásait idézte fel, de Marc Shmuger, a hazai marketing elnöke felidézte, hogy úgy döntöttek, hogy "újraértelmezzük a mítoszt a filmmel", ahelyett, hogy megváltoztatnák a címet. A film iránti lelkesedés alacsony volt, de az Universal lefoglalt egy televíziós reklámot a Super Bowlra (állítólag 1,6 millió dollárba került), ami Sommers felidézése szerint azonnal megfordította a film kilátásairól szóló vitát. A producerek aggódtak amiatt, hogy a Baljós árnyak küszöbön álló bemutatója elárasztja a film jegypénztári bevételeit, aminek eredményeként a bemutató dátumát május 21-ről 7-re tették.
A Múmia a nyitóhétvégéjén az Egyesült Államok és Kanada első számú filmje volt, 43 millió dolláros bevétellel 3210 moziban. A hétvégi bevétele a legmagasabb nem ünnepi májusi nyitóbemutató volt, és minden idők kilencedik legnagyobb nyitóbemutatója. A film később a második helyre esett vissza a Baljós árnyak mögött. A Múmia az Egyesült Államokban és Kanadában több mint 155,4 millió dolláros, nemzetközi szinten pedig 261 millió dolláros bevételt hozott, világszerte pedig több mint 418,1 millió dollárt.

FOGADTATÁS

A múmia vegyes kritikákat kapott a kritikusoktól. A Rotten Tomatoeson a film 106 kritika alapján 62%-os jóváhagyási besorolással rendelkezik, az átlagos értékelés pedig 5,9/10. A weboldal konszenzusa a következő: „Nehéz meggyőző érvet felhozni A múmia mellett, mint bármilyen jelentős filmes teljesítmény, de tagadhatatlanul szórakoztató nézni.” A Metacriticen a film 34 kritikus alapján 100-ból 48 pontot kapott, ami vegyes vagy átlagos kritikákat jelez. A CinemaScore által megkérdezett közönség átlagosan „B” osztályzatot adott a filmnek egy A+-tól F-ig terjedő skálán.
Roger Ebert, a Chicago Sun-Times munkatársa pozitív kritikát adott a filmről, ezt írta: „Alig tudok bármit is mondani mellette, kivéve, hogy szinte minden perce felvidított. Nem tudok vitatkozni a forgatókönyvvel, a rendezéssel, a színészi játékkal vagy akár a múmiával, de azt elmondhatom, hogy nem unatkoztam, sőt néha indokolatlanul elégedett voltam.” Olyan kritikusok, mint az Entertainment Weekly Owen Gleibermanja és a The New York Times Stephen Holdenje egyetértettek a filmmel, mint könnyed közönségkedvenc filmmel.
Kevésbé pozitívan, Keith Phipps, az A.V. Club munkatársa azt írta, hogy a film azon kísérlete, hogy egy nagyszabású, Indiana Jones ihlette akciófilmet alkosson, „erőltetettnek” érződött, és az eredmény nem volt kielégítő. Más kritikák a túlzsúfolt cselekményre vagy a jobb filmekből újrahasznosított elemekre panaszkodtak. Az 1932-es eredeti filmhez hasonlító kritikusok néha az eredeti hangulatra és a rettegésre való összpontosítását részesítették előnyben, míg mások üdvözölték az energikusabb Indiana Jones-típusú filmre való áttérést.
Az effekteket általában dicsérték, különösen a címadó lényt. Ernest Larson a Jump Cut című filmről írt kritikájában úgy vélte, hogy az effektek túlságosan hasonlítanak az ILM többi munkájához, és hogy az effektek önmagukban nem tudják alátámasztani a film többi részének súlyát. Bob Graham, a San Francisco Chronicle munkatársa és Hal Hinson, a Dallas Observer munkatársa egyetértettek abban, hogy az effektek soha nem árnyékolták be a film emberi aspektusait. Gleiberman szerint az effektek borzalmait aláásta a film könnyedsége, míg a BBC-s Almar Haflidason úgy érezte, hogy az effektek időnként nem meggyőzőek, és a legmodernebb számítógéppel generált képekre való nagyfokú támaszkodás valószínűleg erősen datálja a filmet az idő múlásával.
A kritikusok általában dicsérték a színészi játékot, Haflidason pedig azt írta, hogy a szereplők erőfeszítései olyan anyagot adtak el, ami egyébként giccses lett volna. David Hunter, a The Hollywood Reporter munkatársa azt írta, hogy minden színésznek sikerült megállnia a helyét a speciális effektek közepette, bár úgy érezte, hogy Vosloo nagyrészt kárba vész Imhotep regenerálódása után, és a forgatókönyv kevés elfoglaltságot biztosít neki. Az USA Today, a Brit Filmintézet és az A.V. Club kritikái szerint a filmben megkérdőjelezhető az etnikai szereposztás, és időnként az arabokkal kapcsolatos sztereotípiákkal is kereskedett.
A film megjelenésének huszadik évfordulója alkalmából írt írásában Maria Lewis író azt írta, hogy papíron a Múmiának nem kellett volna sikeresnek lennie, mivel egy újabb kosztümös kalandfilmről van szó egy évtizednyi sikertelen kosztümös kalandfilm után. A közönséggel, ha nem is a kritikusokkal való kapcsolata a "szív, a humor, a [hősiesség] és a horror" sikeres keverékének volt köszönhető. A filmet a „kilencedikes évek kulcsfontosságú kasszasikerének” nyilvánította. Emma Stefansky, a Thrillist magazin írója szerint ez az akció-kalandfilmek „végének kezdete”, mivel a szuperhősfilmek hamarosan kiszorítják majd azt az elkövetkező években. A Rotten Tomatoes „Indiana Jones egy új generációnak” nevezte a filmet. A kritikusok úgy vélték, hogy Fraser Rick-alakítása új öntőformát teremtett az akcióhősök számára, amelyet az azt követő években több film is követett, miközben Evelynt is olyan karakternek tartották, akinek megengedték, hogy kiszakadjon a hagyományos bajba jutott hölgy szerepéből. Retrospektív áttekintések A Complex és a Syfy klasszikus akciófilmként jellemezte a filmet, ami retrospektív dicséretet váltott ki Brendan Fraser Rick O'Connell-alakításáért.

OTTHONI MÉDIA

A Múmia 1999. szeptember 28-án jelent meg otthoni videón VHS és DVD formátumban. A cím hatalmas sikert aratott az Universal számára az otthoni videózásban, 7 millió darab kelt el VHS-en és 1 millió DVD-n, így az év legkelendőbb élőszereplős VHS-e és a második legkelendőbb DVD-je lett (A Mátrix után). A Múmia alakításának köszönhetően az Universal több mint 1 milliárd dolláros bevételt ért el az otthoni videóeladásokból. 2001. április 24-én mutatták be a film kétlemezes Ultimate Edition DVD-jét, A Múmia visszatér megjelenésével egy időben. A filmet később digitálisan felújították, és 2008-ban Blu-ray kiadást kapott. Ezt követően 2017-ben újra kiadták 4K Ultra HD felbontásban, önálló címként és folytatásaival együtt trilógiacsomagban is.

ADAPTÁCIÓK

A Múmia kasszasikerének köszönhetően számos folytatás és spin-off készült belőle. A Múmia visszatér (2001) című film folytatásában a legtöbb túlélő főszereplő szerepel. Rick és Evelyn házaspárként szembeszállnak Imhoteppel és a Skorpiókirállyal. A film bemutatja a hősök fiát, Alexet is. A második folytatás, A múmia: A sárkánycsászár sírja (2008) Kínában játszódik, a terrakotta császár ihlette a gonosztevőt, Rachel Weiszt pedig Maria Bello váltotta. A filmek ihlették a Múmia című animációs tévésorozatot, amely két évadon át ért véget, és egy spin-off előzményfilmet, A skorpiókirályt (2002). Az Universal 2012-ben bejelentette a franchise újraindításának terveit; egy új film, szintén A múmia címmel, 2017 júniusában jelent meg, gyenge kritikai és mozibevételi teljesítmény mellett. A Konami Nagoya fejlesztő két videojáték-adaptációt adott ki a Múmia című filmből a Universal Interactive Studios licence alapján 2000-ben: egy akció-kalandjátékot PlayStationre és Microsoft Windowsra, amelyet a Rebellion Developments fejlesztett, valamint egy Game Boy Color kirakós játékot. 2002-ben megjelent egy videojáték is a 2001-es animációs sorozat alapján, amelyet az Ubisoft adott ki a Game Boy Advance számára. A film ihletett egy hullámvasutat is, a Múmia bosszúját, amely három Universal Studios vidámparkban található: Hollywoodban, Kaliforniában; Orlandóban, Floridában; és Sentosában, Szingapúrban. A film szereplői szerepelnek a Funko Fusion játékban, amely 2024-ben jelenik meg.

ELŐZETES

 

Asztali nézet